Ismered a növények közt rejtőzködő úriembert?

Jónéhány négy évvel ezelőtt, talán épp egy bírósági tárgylásról estem be az étterembe, ahol a kollégám már várt, a menüt válogatta. Én tudtam, mit kérek, mert nagyon éhes voltam = ételt, és gyorsan.

Feltűnt, hogy ő sorra átugorja a menü egyes pontjait. Megkérdeztem hát, mi a gond az ételekkel, valami olyan válaszra számítva, hogy "á, most nincs gusztusom semmire", vagy, "nemrég reggeliztem" vagy valami hasonló. Ehelyett egy komplett elemzést hallgattam végig, hogy melyik fogásnak melyik összetevője nem stimmel, mert..., mert magas a glikémiás indexe. Én meg, persze csak gondolatban: Tessék? Mi történt? Nem érzi jól magát? Túl drága a hely? Halvány lila dunsztom sem volt, hogy miről beszél, ígyhát aztán, jólnevelt leány lévén, biccentettem egyet, hogyhát nagyon sajnálom, és azt méginább, hogy ilyen indexet kell figyelnie. És ugyanazzal a vállrántással, amivel tudatlanságomat akartam palástolni, el is árultam azt.

Ma már tudom, hogy adott ételek glikémiás indexével kapcsolatban tájékozottnak lenni az nem a beteg emberek keresztje, hanem a tudatosan élők kiváltsága. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a glikémiás indexről annak megalkotójától fogok tanulni. Pedig igen, az amerikai Cornell egyetemen elvégeztem a növényi étrendről szóló speciális képzést, amelynek egyik előadó tanára a zöldségek mögött bújkáló idős úr, David J.A. Jenkins.

Főzőtanfolyamaimon és kurzusaimon érthető és felhasználható formában igyekszem átadni minden résztvevőnek az egyetemi képzésen szerzett tudásomat, tapasztalataimnal és a helyi sajátosságokkal egybegyúrva.