Divat lett a panaszkodás

-Divat lett a panaszkodás.

-Hogy érted?

-Egyre inkább az az érzésem, hogy az a nagyobb arc, aki jobban és hangosabban tud panaszkodni. Nem értem miért, biztosan én vagyok a maradi, de engem ez irritál.

-Mire gondolsz?

-Legutóbb például az jött velem szembe, hogy valaki azon panaszkodott dühösen, hogy kinézték őt egy társaságból, mert nem megfelelően volt felöltözve, és hogy ez már milyen sznob dolog szerinte a 21. században, hogy nem veheti fel, amit akar, és mások akarják megmondani neki, hogy mit csináljon.

-Ebben azért van igazság, hogy a 21. században jó lenne már eljutni oda, hogy egymást elfogadjuk.

- Igen, az elfogás fontos, számomra az is az elfogadáshoz tartozik, hogy számolok a következményekkel. Elfogadom, hogyha így vagy úgy teszek, akkor annak ez vagy az lesz a következménye. Például, ha egy olyan helyre, ahová elő van írva (előre megadott dresskód vagy az etikett íratlan szabályaival), hogy milyen öltözet a megfelelő, akkor számoljak azzal, fogadjam el, hogy a társaság akkor fog megfelelő viszonyulni hozzám, ha elfogadom a szabályaikat.

-Igen, ezt értem. De miért irritál téged ez az eset.

- Mert úgy érzem, hogy a visszájára fordult a dolog. Ez a bizonyos ismerősöm nem azért öltözött nem megfelelően, mert ő így akart üzenni a társaságnak bármit is, hanem egész egyszerűen csak azért, mert nem tudta, hogy mi a norma. Ahelyett, hogy tanult volna az esetből, és utánanézett volna, milyen eseményre mit ír elő az etikett, dühösen elkezdett panaszkodni, hogy milyen borzasztóan kirekesztő a világ.

- Vagyis panaszkodott. De hiszen ez szíve joga.

- Igen, szíve joga, csak épp szerintem ez nagyon káros, mert csak sajnálatot vált ki vele másokból. A sajnálattal viszont senki sincs előrébb. Akit sajnálunk, az nemhogy következő alkalommal sem fogja tudni, hogy mit való felvenni, hanem még hősnek is fogja magát érezni, hogy hülyét csinált magából az oda nem illő öltözetével.

-Akkor szerinted mi lenne a helyes? Mindenkinek etikett könyveket kell bújnia?

-Jó esetben az alap társas érintkezéshez kellő tudást még otthonról hozzuk. Aki viszont nem, az megtanulhatja könyvből, ellesheti másoktól vagy elmehet szakemberhez, aki lehet drágább lesz, mint egy könyv, de gyorsabban és neki szabottan tanítja meg vele. Tudva a szabályokat aztán el lehet dönteni, hogy elfogadjuk-e őket vagy nem, vállalva a döntésünkkel járó következményeket. Így aztán nem ér bennünket meglepetés, és nem lesz okunk panaszkodni sem.

-Nagyon határozott vagy ebben a kérdésben, jól látom?

-Igen, mert tudom, hogy működik. A saját szakmámban is látom, hogy vannak klienseim, akik például panaszkodnak amiatt, hogy nekik sose sikerül rendes ételt főzni, csak hébe-hóba, és akkor se túl finomat, majd a bűnöst a rohanó világban látják. Nekik, miután átadom a tudást, hogy a rohanó világ milyen praktikus, modern megoldásokat is kínál, megtanulnak tőlem pár receptet, rutint szereznek a főzésben, képesek lesznek a mindennapjaik tempóját megtartva az elvárásainak megfelelően teljesíteni a konyhában is.

-Akkor ezek szerint azt mondod, aki nem főz otthon, az ne panaszkodjon arra, hogy nincs rá ideje?

-Pontosan. A panaszkodással nem lesz több ideje, csak még attól is elmegy a kedve, amit eddig csinált. Ha őt zavarja, hogy nem főz, pedig akarna, akkor kezdjen a megoldáson gondolkodni. Ha például hiányzik neki a rutin, ellesheti másoktól, hogyan főznek, ha receptek híján van, menjen az internetre, böngésszen vagy vegyen szakácskönyvet, ha pedig gyors és hatékony megoldást akar, akkor pedig eljön a főzősulimba.

-Mikor lesz legközelebb főzősulid?

-Magán főzőórát adok megegyezett időpontban, online Főzősulit pedig bármikor elkezdheted a világ bármely pontjáról. Várlak szeretettel.

Hodossy Katalin

étkezési tanácsadó | okleves TéNé szakértő | hormonális egyensúly tanácsadó